Öreg Bence története

Ezen az oldalon az Öreg Bence névadójával és történetével ismerkedhetnek meg.

Gyermekkorom óta büszke vagyok a nagyapámra. Szeretettel emlékszem rá.
A házak, melyek most turistaszállásként üzemelnek, egykor az övéi voltak.

Innen a név: Öreg Bence Turistaház

Az alábbi történet egy falubeli visszaemlékezése nagyapámra:

Eladtam a pejcsikót

Életem egyik szomorú időszakát idézi ez a történet.

Sokan talán megszólnak érte a falumban, hogy miért pont a Bence Ferencről írok, hiszen ott volt a Szécsi Feri, a Juhász Józsi, a Nagy Józsi, akiknek szintén szomorú kálváriájuk volt a TSZ-szervezés alatt. De ennek az ügynek a mondanivalója talán nem mindenki előtt tiszta, hisz, ahogy mondtam: nagyon szomorú időszak volt ez.

A Bence család tagjai kimagasló alakjai voltak az akkori parasztéletnek.
Hárman voltak testvérek: Józsi, Jolán, aki még fiatalkorában meghalt, és Ferenc, a legfiatalabb. A Józsi bácsi előtt ma is levenném a kalapomat, és szívesen megszorítanám a nagyon kérges tenyerét. Becsületes ember vót, soha senkinek nem tartozott. A földje sosem vót gazos, és nem vót gőgös se, pedig lehetett vóna, mert szorgalmával azért gyűjtött egy pár hold földet.

Ilyen volt a Ferenc is. A katonaságnál tizedesi rangot szerzett. Alakra igen szemrevaló legény volt. Igen szépen tudott dalolni is. Amikor leszerelt a katonaságtól és szántott a mezőn hajnalban, mindig azt dalolta:

„Korán reggel szépen szól a pacsirta,

Határvadász az ágyában hallgatja:

Kelj fel vadász, szerelvényed pucold ki,

Reggel nyolc órára ki kell vonulni.

Kivonulunk a kaszárnya elébe,

Főhadnagy úr áll a század elébe.

Jó fiaim kijelentem előre,

Egyenesen kimegyünk a harctérre.

A harctérre megindul a hadsereg,

Úgy ágyúznak, még a fa is kesereg.

Ágyúszó hasítja a levegőt,

A sok holttest borítja a harcmezőt.

Édesanyám nem írok több levelet,

Ágyúgolyó vitte el a kezemet.

Írd meg pajtás a jó édesanyámnak

Nincs jobb keze a katona fiának!„

Leszerelés után Kasznár Erzsit vette el feleségül, szép lány volt, a bálba mindig fehér selyem blúz volt rajta, tehette, hisz a nagymamája Amerikában volt. Az após, az öreg Kasznár is gazdálkodott, ő is, ha tehette, igen sokat nótázott. Mikor a Bertók dűlőben eldalolta, hogy

„Gyertek magyar fiúk, húzzunk drótot, ha lehet,

Közeledik már a román hadsereg…„

a szomszéd falukban is tudták, hogy ez Andris.

Szóval az Erzsi jó gazdasszony volt, szorgalmukból vettek két szép vasderes csikót, azoknak minden reggel ragyogott a szőre a gondozástól.

De egyszer szomorúságra ébredt a falu. Az alsó hídon teherautók jelentek meg tele a hollóházi gyár munkásaival, illetve agitátoraival.
A TSZ-t ajánlották, holott ők sohasem szántottak-vetettek. A mi parasztjaink, - mindnek volt három-négy hold földje, akiknek a barázda sokat számított,
a sáncpart is mindig le volt kaszálva, - értetlenül álltak az agitátorok előtt. És lassan megtörték a falut, hisz heteken át minden éjszaka revolverlövések hallatszottak a Juhászék udvarán. Fokozatosan úrrá lett mindenkin a félelem. Végül megkezdődtek a fájdalmas aláírogatások. Így lett ez Bence Ferenccel is. Aláírt. Csak akkor szakadt meg benne valami, amikor megtudta, hogy a csikókat is be kell adni, amikért annyit küzdöttek az Erzsivel. Egy reggel az egyik vasderesre felült, előtte ihatott valamit, és ki az udvarról! Végig a falun! Lassan, halkan kezdte a fájdalmas nótát, mely egyre nőtt, ahogy fájdalom szakadt fel belőle:

„Eladtam egy pej csikót, bánatomban mind megittam az árát,

Mivel a bor finom volt, eladom a másikat is, a sárgát.

Minek nékem paripa, elmegyek én gyalog is a babámhoz,

Hogyha szeret igazán, így is, úgy is csak odacsal magához.„

Ekkor a faluban mindenki a kapuban állt lehajtott fejjel, és talán egy-két könny is alágördült néhány arcon. Értették a nótát, hisz ismerték a csikókat, a gazdáikat…

A Ferenc brigádvezető lett a TSZ-ben, mindennap láthatta a lovait, de azok már nem az övéi voltak. Beállt a kommunista pártba, hogy milyen szívvel, azt már csak a Fölöttünklévő tudta. A két gyermekét becsülettel felnevelte, tanítatta és aztán lassan kezdett homályosodni minden. Hová lett a tizedes? A két vasderes és a szorgalmas parasztfiú? A halál volt, aki pontot tett a végére.

De azért nagyon sok Bence Ferenc volt, aki eldalolta:

„Eladtam a pejcsikót, mert minek nékem paripa…„